Augusztus 20. ünnepi beszéd

Diósd Város Önkormányzata és városvezetése nevében tisztelettel köszöntöm Önöket.

Tisztelettel köszöntöm Maklári  István címzetes esperes urat, Köszönjük, hogy megszentelte mindennapi kenyerünket.

Kedves Diósdiak!

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István még augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén a beteg király azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is azon a napon halt meg. Első királyunk legfőbb történelmi érdeme a magyar állam megalapítása, kiépítése, megszilárdítása és európai integrálása, sikereinek titka egyensúlyteremtő képességében rejlett. Később Szent László király hozott döntést az ünnepnappal kapcsolatban: áttették augusztus 20-ra, mert 1083-ban e napon avatták szentté I. István relikviáit a fehérvári bazilikában.

Ünnepünk, augusztus 20.  a magyarság folyamatos és immár 11 évszázada tartó győzelmének az ünnepe. Hiszen maga a létezésünk, a megmaradásunk  felér egy csendes diadallal. Történelemszemléletünket államalapításunk óta  a Kárpát-medencében töltött évezredünk  küzdelmei  és drámai eseményei határozzák meg.  A  mi szerepünk a megmaradás volt a birodalmak szorításában és az ezekből kiáramló  hatások integrálása egy új, élhető, szerves saját kultúrává. Államunk alapítása sikeres alapot biztosított mindehhez.

Történelmünk a mi  kincses ládánk .

Ennek a kincsnek a legértékesebb darabja  az a 93 ezer négyzetkilo-méternyi szépséges táj, a nekünk életet adó hazánk. Már a késő ókorban is elterjedt nézet volt, hogy Pannónia neve a latin pan (kenyér) szóból ered és az itteni gabonabőségre utal. Nem véletlen, hogy ezen a napon, Szent István ünnepén kenyeret szentelünk. Ilyenkor, Szent István ünnepén jusson eszünkbe, hogy egy Istenáldotta, hazában  élhetünk, amely a gabona-tábláival, gyümölcsöseivel, gazdaságával  mindig eltartotta az itt élő embereket. Természetesnek vesszük mindezt, holott nem kell innen déli vagy keleti irányba messzire repülni, hogy kopár hegyeket, kiégett pusztákat, félsivatagokat lássunk.  Nap mint nap tapasztaljuk az anyatermészetnek ezt a bőkezűség ,vagyis  van miért ünnepelnünk , van hazánk,  van csodálatos  földünk, természeti kincseink, alkotó nemzetünk.

 A Kárpát-medence a maga izgalmas történetével ugyancsak a szellemi kincsünk része , kincses ládánkban ugyanúgy benne van Krasznahorka híres vára, a nándorfehérvári diadal,  a nagybányai festőiskola, Ady Endre hepehupás vén Szilágya, Arany János Csonkatornya, Ábel rengetege, a vereckei hágó, a fiumei móló és az Adria mélyén pihenő Szent István csatahajónk. Mindez ugyanúgy a hazánk, a szellemi hazánk része, mint a ma is határainkon belül tudott Sárospataki Református Kollégium, a Pannonhalmai Apátság vagy a budai várban őrzött Corvinák,és nem utolsósorban itt említhetem meg nem kis büszkeséggel, hogy hazánknak van a világ harmadik legrégebbi, folyamatosan működő államszervezete.

Milyen értékeket találhatunk még abban a kincses ládában? Mit gyűjtögettünk ezer éven át? Mit gyűjtögettek  már a honfoglalók előtt itt élő  elődeink és az államalapítás óta idetelepült német, olasz, kun, szerb, görög, örmény, roma, török bevándorlók? Tehát mindazok, akiknek  a leszármazottai ma mi vagyunk? Felsorolni is lehetetlen azt a sok népszokást, viseletet, ételreceptet, munkamódszert, eszközt, építészeti stílust, jövevényszót, amit a mai magyarság szerteágazó felmenői a Rajnától az Uralig terjedő térségből az évszázadok során  meghonosítottak és egy egyedi, megismételhetetlen, gazdag kultúrává formáltak. Legyen örömteli és felszabadult ez az ünnep .

Mint cseppben a tenger, ilyen a mi városunk is ebben a történelmi összefüggésben. A 3-4000 éves kaptárköveink kifaragásától, a szidónia-hegyi római szarkofágokon át, a római árokig,  a még feltáratlan középkori faluközpontunkon át a 18. századból származó mai településmagig, majd a mai épületekig ível  tárgyi kultúránk folyama. Diósd, mely ma ünnepli várossá alakulásának 3. évfordulóját, kitűnő példát mutat  a szent istváni "többnyelvű, többszokású népre" is. Élnek itt muszlimok, szerbek, németek, erdélyi és felvidéki magyarok leszármazottai és egybeforrt közösségként ünnepelünk.  

A sok nép, vallás, törzsi szállásterület kavargásából szilárdulni kezdett egy erős állam, ami a korábbiaknál nagyobb létbiztonságot nyújtott a lakóinak, amely a keresztény hittel,  és az államszervezet kiépülésével keretbe tudta fogni az itt lakó etnikailag, vallásilag sokszínű népességet. Ennek a korántsem konfliktusmentes folyamatnak látványos és drámai pillanata volt Gellért püspök  vértanúhalála. Mint azt a legtöbben bizonyára tudjuk, a püspök 1046. szeptember 23-án, itt Diósdon celebrálta az utolsó miséjét.  Ezzel tehát a tágabb értelemben vett államépítés egyik mozzanatának színhelyévé váltunk. Gellért a települések előkelő társaságába helyezte városunkat, hiszen csaknem ezer évvel ezelőtt már történelmi térbe kerültünk.

Végezetül csak ismételni tudom magam: ma legyünk büszkék az államunkra, küzdelmes történelmünk kiemelkedő eseményeire, csodálatos nyelvünkre, világhírű gasztronómiánkra,   színes magyar kultúránkra. Balassival szólva, örüljünk ma Neked, "Ó én édes hazám, te jó Magyarország!"

 

Szeressük és becsüljük meg hazánkat! Isten áldását kérve rá!

Köszönöm, hogy meghallgattak!